Az utca irányában olyan múzeumi „vitrinek” strukturálják a homlokzati felületet, amelyek alkalmasak lennének olyan műtárgyak elhelyezésére, amik átmenetileg, vagy véglegesen kikerültek abból a történeti térből, mely korábban befogadta őket. Ezek a műtárgyak így nem bezárva várják további sorsukat, hanem lehetőséget kínálnak az erre járóknak, legyen az városi polgár vagy turista, hogy ezekre rácsodálkozzon. A múzeum ez által „teret” nyer a múzeum falain túlra is, létrejöhet egy aktív kommunikációs felület a történeti belvárosban, ami közelebb hozhatja az embereket ezekhez az általában négy fal közé zárt tárgyakhoz. Ez egy folyamatosan változó köztéri kiállítás is lehetne és nem utolsó sorban ennek a gesztusnak a következményeként feloldást nyer az épület befelé forduló, zárt belső világa.”


Székesfehérvári Püspökség Múzeumi Raktár és Kutatóépület
Székesfehérvár
2015 , tervezés